Egy kisfiú üldögél a fűben. Egy bogarat nézeget, ahogy az egy faágon, majd egy domború kövön próbál átkecmeregni. Nézi egy ideig, ahogy küzd egyre feljebb és feljebb. A bogár lassan felér a csúcsra és próbálja kiélvezni munkája gyümölcsét. A fiú ökölbe szorított kezén kinyújtja a hüvelykujját, és mintha tetszését nyilvánítaná ki, hunyorogva a nap felé emeli. Aztán szétlapítja vele a bogarat a kövön.
Isten üldögél az univerzum közepén. Hatmilliárd bogarat bámul, ahogy egy sáros golyón küzdenek a mindennapi túlélésért. Ranglétrára másznak, versengenek, egymáson taposnak. Nézi egy ideig, majd mikor a bogarak felérnek a ranglétra tetejére, megnyerik a versenyt, és agyontapossák az utolsó ellenlábast is, Isten, ökölbe szorított kezén kinyújtja a hüvelykujját, aztán szétlapítja a sárgolyót.
A bogár
2012.02.24. 02:41 | imnotok45 | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://wasteland.blog.hu/api/trackback/id/tr464189802
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
