Wasteland

Ez egy apró kis jelenet ami eszembe jutott egy Beugrózás után az angol színjátszócsoporttal.  Sajnos főleg szóviccekből áll, így a röhögéshez a szótárt sem ajánlhatom, hogyha nem érted, mert az olyan mintha el kéne magyarázni a poént :) 
Gonosz nagyúr és csicskája beszélgetnek (mindketten kissé orkszerű teremtmények, (aki a pontos ötletemre kíváncsi az nézzen utána az Overlord című játéknak)), a gonosz nagyúr még új a szakmában, a csicska pedig vehemensen próbálja bevezetni a gonoszkodás rejtelmeibe. Egy domboldalon állnak, napjainkban. A távolban egy kisebb város. Nem messze domboldal, legelésző tehenekkel.

Evil Minion: Right there Sire! There's a field full of cows! Let's butcher them, eat their flesh and throw their bones to the dogs! And when the sheperd of cows comes...
Evil Overlord: (interrupting) Wait, wait! Isn't the sheperd of cows called a coward?
Evil Minion: (laughing devilishly) Yes, maybe he is! So, when he comes, we butcher him too. And when his wife comes, looking for him, we butcher her too. And then, the search groups too. And the policemen too. And right there, we have a war! There will be soldiers and everything. We'll have an infinite supply of food!
Evil Overlord:Won't we become fat from all that feeding?
Evil Minion: Well, Sire, the thin and slim evil is rather an "out" thing nowadays. The fat evil is really "in"! You know, like human aristocrats, bosses and corpulent leaders.
Evil Overlord: Don't you mean CORPORATE leaders?
Evil Minion: Oh, yes I do, Sire!
Evil Overlord: And what if they send tanks?
Evil Minion: Well, that's what I call canned food! (laughing histerically) Don't worry Sire, we are prepared for that too!

 Egy kisfiú üldögél a fűben. Egy bogarat nézeget, ahogy az egy faágon, majd egy domború kövön próbál átkecmeregni. Nézi egy ideig, ahogy küzd egyre feljebb és feljebb. A bogár lassan felér a csúcsra és próbálja kiélvezni munkája gyümölcsét. A fiú ökölbe szorított kezén kinyújtja a hüvelykujját, és mintha tetszését nyilvánítaná ki, hunyorogva a nap felé emeli. Aztán szétlapítja vele a bogarat a kövön.
Isten üldögél az univerzum közepén. Hatmilliárd bogarat bámul, ahogy egy sáros golyón küzdenek a mindennapi túlélésért. Ranglétrára másznak, versengenek, egymáson taposnak. Nézi egy ideig, majd mikor a bogarak felérnek a ranglétra tetejére, megnyerik a versenyt, és agyontapossák az utolsó ellenlábast is, Isten, ökölbe szorított kezén kinyújtja a hüvelykujját, aztán szétlapítja a sárgolyót.

 ...hogy van egy blogod, ami 2 éve szinte feleslegesen, üresen áll. Aztán eszedbe jut, hogy van. És eszedbe jut, hogy van egy rakás új élmény, emlék, gondolat és íráskezdemény a fejedben, nameg a noteszodban. És nagyon, de nagyon akarsz írni. És miért? Mert írnod kéne. A szakdogádat. Épp most. És bármit írnál csak azt nem. Ironikus.