Kezdjük valami egyszerűvel, hogy felfedezhessem a blogot. Szerintem egy bemutatkozás megfelel indulásként.
Az vagyok akit még nem ismersz. Az vagyok, akit nem is fogsz. Ez nem a szokásos tinédzserkori duma, ez egyszerű tény, barátom.
Az vagyok aki folyton elégedetlen, akkor is ha mások már rég megelégelték eme tulajdonságát. Ha valamit befejezek az nem azért van mert elégedett vagyok az eredménnyel, hanem mert nincs erőm és kedvem folytatni.
Az vagyok, akit nem korlátoznak olyan apróságok mint az hogy sokan néznek hülyének. Nem érdekel ha kritizálnak, elég jól tűröm, amit nem érzek igaznak, az lepereg. Tudom hol vannak a határaim, ezért hidegen hagy, mások szerint mit kéne tennem. Ne értsd félre, nem az "ignoráns bunkó" típusba tartozom, egyszerűen csak nehéz engem megsérteni.
Az vagyok aki feszegeti a húrt de nem szakítja el soha. Felfedezek. Mert csak így ismerem meg a világot. Felfedezem a saját magam, és mások határait. Szemlélődöm és tanulok.
Az vagyok akit nem látsz. Mint a kaméleon. Felveszem a környezetem tulajdonságait. Úgy hiszem elég empatikus vagyok hozzá, hogy észrevegyem mi folyik körülöttem és változzak, ha a szükség úgy kívánja meg. Eleget lógtam már ki a tömegből, de meg kell tanulni beilleszkedni is, különben a farkasok közé kerülsz, a csordán kívülre.
Sok mindent megtudhatsz rólam az ízlésem, az írásaim és a stílusom alapján, de mindent nem ismerhetsz, hiszen én magam sem ismerek minden titkot saját magammal kapcsolatban. Egyelőre elég ha ennyit tudsz, barátom.